Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony s annak egy macskája. Nagy
macska volt már, de éppen olyan nyalánk volt, mintha kis macska lett volna.
Egy reggel is
mind felnyalta a lábasból a tejet. Megharagudott az özvegyasszony, jól megverte,
s elkergette a háztól. A macska elbujdosott a falu végére, s ott nagy szomorúan leült a híd mellé.
A híd végén ült egy róka is, lógatta a lompos farkát.
Meglátja azt a macska, neki-nekifutott, s
játszadozni kezd a róka farkával. A róka megijed, felugrik, megfordul. A macska is megijed,
hátrál, s felborzolja magát. Így nézték egymást egy darabig.
A róka sohasem látott macskát, a macska sohasem látott rókát. Mindegyik félt, de egyik sem
tudta, mit csináljon. Végtére a róka szólalt meg:
- Ugyan, ha meg nem sérteném, nem mondaná meg az úr, hogy miféle nemzetség?
- Én vagyok a Kacor király!
- Kacor király? Soha hírét nem hallottam!